Isten hozott a blogunkon! :)

Az oldal könyvvéleményeknek készült... De szerintem lesz ez ennél több is! :) Ketten vezetjük az oldalt Lala és Lunea, rólunk csak annyit érdemes tudni , hogy menthetetlenül álmodozók vagyunk és a hitünk még a csillagos eget is túlhaladja! ;)
...Úgyhogy, Merj Álmodni! :D

2014. április 29., kedd

Dora Craiban- Fénytörés (Helena-trilógia 1.)

 Fülszöveg:
 A tizennyolc éves Helena, akinek már hét fiatal fiú kiontott vére szárad a lelkén, Oregon államban kóborol, új áldozatot keres. Súlyos balesetet szenved, s ezáltal sorsa váratlan és sokáig önmaga számára is érthetetlen fordulatot vesz. Az évszázadok óta titkolt képességekkel rendelkező Raven család fogadja be.
 Jeremy, a Látó, még őt is képes manipulálni annyira, hogy ne úgy folytassa életét, ahogy a benne lakozó szörnyeteg kívánja. Ehhez azonban már nem elegendők a Ravenek földöntúli képességei, kell valami más is: Helena életében először szerelmes lesz… Engedik-e a Gyógyítók, hogy ez a szerelem kiteljesedjék, vagy megpróbálják elpusztítani Helenát? És mi köze mindennek a Gyógyítók és Boszorkányok között dúló örök háborúhoz?
Tomboló szenvedélyek, pusztító ösztönök hullámain navigálja az olvasót a Helena trilógia első kötetében Dora Craiban, aki utolérhetetlen a tizenéves érzelemvilág ábrázolásában.


Véleményem:
  Ezt a könyvet az elsők között vettem a kezembe, még az olvasási mániám kezdetén, most körülbelül 2-3 évvel ezelőtt. Eleinte elkezdtem, de csak pár oldalt haladtam, mert most be kell valljam, de berezeltem az egésztől. Valahogy, nem. De aztán elolvastam egy másik könyvet és gondolkodtam, mit olvassa? Persze, hogy ez ugrott be. Aminek neki is álltam tisztességesen. Csak úgy pörögtek a lapok. És nagyon tetszett! :) De így egy ideje folyton ez a könyv ugrott be nekem, hogy újból kellene olvasni, mert olyan rég nem olvastam. És akkor se nagyon figyeltem az egészre így az egész történet foltos volt...
 
Nemrégiben hozzá is kezdtem, mert már nem bírtam tovább. Az a kicsi madárka, az elmém csak csicseregte, hogy ezt kell olvasnom. A végén nehezen álltam hozzá, egy könyv utóhatása után tettem magam a könyv elé , ami megrázott... Mégis megdöbbentem, hogy ez eszméletlenül jó volt, és nem volt a kedvenceim között, pedig régen az egekig magasztaltam.... Amit most meg is kell értenem!
   A történet egyből a cselekményben kezdődik, nem kertel, nem vezet be semmit. Egyből a terepen vagyunk, a helyszínen. Ami engem kicsit összekavar, hogy akkor most miről is van szó. A történet haladtával pedig minden világosabb lesz, ahogy Helena bemutatja magát. Ahogy elmeséli dióhéjban mi is is történt, miért kellet ezt tennie a fiúval, miért ez a késztetés, mik a céljai... És aztán, bumm.
  Ahogy felébred minden felgyorsul, maga Helena felgyorsul, a gondolatai ingadoznak, akár egy libikóka. Nem tudja eldönteni, hogy merre hajoljon. Nem ért semmit. Nem éri mi van körülötte, miért ilyen vele a három testvér, miért kedvesek. Egyszerűen nem tudja felfogni az érzelmek miértjét, hogy vannak határok.
  Persze a történet nem ragad re, neeem. Helena kezdi elfogadni a dolgokat, kezd elhelyezkedni új életében, mégis meg kell küzdjön egyes dologgal, már szinte fájdalmas dolgokkal, kezdi felfedezni, hogy ő megbízik a körülötte lévőkkel.
 Ahogy a titkokra fény derül. Mert nem csak egy van :) az egész történet kap egy kis drámai hangulatot, picit megreked a cselekmény, de csak épp annyit amennyi szükséges. Valahogy rávezet arra, hogy semmi sem lehet tökéletes. Hogy a nyugodt kis békés, megszokott életen kívül igazából harc dúl... Egy élet-halálra menő harc, aminek majdnem a kellős közepébe csöppentek, amiről ők kell eldöntsék, hogy élnek ezzel a harccal vagy hagyják a fenébe az egész gyerekes dolgot... És folytassák fiatal életüket tovább... Az egész csak pillanatok kérdése, döntések, irányítások, bizalom játéka, keveréke, na meg a szerelemé.

  Ebben a történetben is kapunk egy jó nagy adag szerelmet, ami beleütközik rengeteg akadályba. Tényleg, már én meg lepődtem, hogy az Írónő ennyi mindet ki tudott találni, hogy így tudta bonyolítani az egész, hogy nem hagyott egy perc nyugalmat sem, mert mindég történt valami...
   A szerelmi száll lassan bontakozik ki, nem egy olyan megláttalak-kérlek-örökké-legyünk-együtt típus. Aminek különképpen a legjobban örültem. Mert szinte minden második romantikus könyv ilyen, egyből egymásra cuppanak. Lassan, lépésről-lépésről alakul ki. Csak lágyan, mégis ahogy elkezdődik, ahogy igazán megerősödik a száll, az a vékony cérnaszál kötélvastagságú lesz. Az a szerelem egyből viharos, vad, megállíthatatlan szerelemmé alakul. Ami eleinte nagyon más volt, mint az a lassú tempó...

  Helena... Mit is mondjak? Kedvenc főhősnőm. :) Nagyon tetszik a karaktere, ahogy ki lett találva. Hogy vad, merész, és... van benne valami leírhatatlan ami nagyon megfogott. Azt hiszem az pedig a viselkedése, a gondolatai. Hogy nem egy gyáva, gyenge nádszál , kis sérülékeny lélek. :)

  Jeremy. Hát, ő egy nagyon favorit szereplő. :) Ebbe inkább a kinézete játszik a legnagyobb szerepet. Ő egy törékeny lélek, mégis a végzetekig harcol, viccelődik még a legrosszabb pillanatokban. És csak segíteni akar, mindennek, mindenkinek. Azt kell mondjam, egy nagyon érdekes szereplő. Talán különleges. :)
 Összességében, tudom, hogy sokan nem kedvelték meg túlságosan a könyvet, hogy sokan lenézik. Hát általában valahogy nekem az ilyenek tetszenek.Egyszerű, de mégis bonyolult. Érdekes és teljesen kiszámíthatatlan karakterek, kiszámíthatatlan cselekmény. A főszereplőknek kusza, össze nem illő gondolatok. Valamikor gyerekes, valamikor meg túl bölcs gondolatok. Egyben a nyers valóság , de mégis maga a mesevilág. Mert ilyen a való világ is. Mindenből egy kicsi, semmi sem egyenes. Mi magunk se tudjuk sokszor kiszámítani magunkat, tele fordulatokkal....
Kedvenc szereplő: Helena, Jeremy, Jet
Nem kedvelt szereplő: A takarító, Melinda
Kedvenc rész: Az elején mikor Jeremy-vel először találkozik és marasztalja.
Nem kedvelt rész: Helena és áldozata....
Nálam a könyv 5 csillagból 5-re teljesített. :) Kedvenc!


 

3 megjegyzés:

  1. Köszönöm, hogy írtál róla, és örülök, hogy tetszik a könyv! :)

    VálaszTörlés
  2. Szívesen! :) Én köszönöm, hogy elolvastad a véleményem. :D

    VálaszTörlés
  3. Imádtam a könyvet én magam is, ennyi év után is... :)

    VálaszTörlés