A rákellenes csodagyógyszer összezsugorítja a tumort, és biztosít még néhány évet Hazelnek, ám ő így is folyamatosan a végső stádiumban van, és a diagnózisában már megírták az élete utolsó fejezetét. De amikor a támaszcsoportban megjelenő, isteni Augustus Waters képében bekövetkezik a nem várt fordulat, Hazel történetét is át kell írni…
„A csillagainkban a hiba” – John Green eddigi legambiciózusabb és legfájdalmasabb, mélyenszántó, vakmerő, pimasz és kíméletlen műve, lélegzetelállító felfedezőút az élet és a szerelem kacagtató, vérpezsdítő és tragikus birodalmában.
Véleményem:
Kezdjük azzal, hogy nekem nem lett a szívem csücske... Mégis azt éreztem, hogy erről írnom kell. :) Most volt életem második dráma könyve. Persze, az elsőt megimádtam, de totál kiakadtam tőle, és csak a könyv végén jöttem rá, hogy mit is olvasok. Ennél a könyvnél 2 hónapja szépen kijelentettem, hogy én NEM fogom elolvasni, nem marad idegzetem még egy ilyet elszenvedni... De megjelent a mozikban és ha milyen úgy menni, ha fogalmad sincs róla? O.o Meg annyian ajánlották, hogy már kötelességemnek éreztem kézbe vennem. Tévedtem.
Kezdjük azzal, hogy a könyv a betegek világában játszódik, az a főszereplő, és még jópár szereplő. Talán ez nem is foglalkoztatott annyit, de maga a könyv hangulata nagyon mély volt, lélekbe hatoló és ha nem veszed észre magad, akkor teljesen átveszed a könyv hangulatát, te is egy kisebb depibe esel. Általában van az a szokásom, hogy az elején felveszem a hangulatot, de ha maga a mű nem nagyon fog meg, akkor csak a viccesebb részeknél nevetek, de úgy általában pedig totál faarccal végigolvasom. Mázlimra épp a második kategóriába estem bele. :)
A könyv első fele igazán nagyszerű! Rengeteget nevettem és teljesen élveztem, mégse éreztem volna, hogy megérintett volna, hogy megragadott volna... Valahogy az egész nekem olyan laposnak tűnt. Pedig voltak benne egyes mondatok, idézetek, melyek megérintettek, de olyan negatívak...
A végét pedig olyan befejezetlennek éreztem, hogy épp a cselekményben vége és ezzel vagy ezer kérdést hagyott maga után. De a könyvben sokszor említik Hazel kedvenc könyvét, amely vége szintén a levegőben maradt, akkor ennek miért ne legyen olyan a vége? :)
Hazel egy depresszióban szenvedő beteg lány, aki nem olyan fényes múlttal jelentkezik, a jelenjét éldegél és a múltja pedig teljesen reménytelen. Nem remél semmiben, nem hisz szinte semmiben. Épp, hogy nem vár el semmit, csak meghúzza magát, mert neki nincs már esélye. Az utolsó napjait is teljesen megélné remete ként... Idegesítő egy szereplő!
Egyszerűen fel nem foghatom, hogy ezért úgy áradoztak! O.o Szerintem nem érdemli meg azt, hogy így felemeljék, a csillagokig dicsérjék. De aki ezt szereti legyen. Megmondom, hogy nem olyan szörnyű, még jó is, mégis a vége valahogy nem jött össze, vagy nem volt semmi ötlete az írónak... xD Az eleje úgy indult, hogy szomorú vonalban, de aztán elkezdett felfele haladni, elkezdett indulni a Happy célba, még azt is feltéteztem, hogy a vége olyan szép lesz, de aztán egyből, megrázóan leesett az a kis vonal és visszatért még mélyebben a drámába, amiből nem volt visszaút...
A könyv csak a színtiszta valóságot vázolja, hogy mik történhetnek, hogy mik léteznek. Hogy az életben semmi sem tökéletes, hogy egyszer lehullanak a csillagok az égről, hogy semmi sem örök.
És idéznék egyet a végére. :) John Green, te egy akkor hülye segg vagy! :D
Kedvenc szereplő: Augustus
Nem kedvelt szereplő: Hazel, Houten
Kedvenc rész: Sajna nem volt egy olyan rész ami igazán megérintett volna....
Nem kedvelt rész: Sok van...
Nálam a könyv 3 csillagot ért el... Ebből a borító kap egy nagy csillagot mert olyan szép. :D
Picit sokat képzelsz magadról"kiscsillag"...
VálaszTörlésElőször is ez az én véleményem a könyvről, és nem muszáj, hogy mindenkinek tetsszen se a könyv, se a kritikám. :) Attól, mert még nem tetszett, nem mondom, hogy rossz. Csak épp nem nekem való. ;)
Törlés(Azért felvállalhatnád magad... Senki sem esz meg azért...)
Nem olvastam a könyvet, nem láttam a filmet, de köbö vágom, hogy miről szól, és teljesen egyetértek veled, Arabell, főleg a Hazelról/ről (?) alkotott véleményeddel. Komolyan, az egész blogspot odáig van tőle :/ mondjuk az Éhezők Viadala-utálatomhoz képest ez semmi :DD
VálaszTörlésMindenkinek lehet véleménye bármiről. Általában azokat becsülöm meg akik kiállnak a tömegből, de az is jó, ha benne vagy. ;) Ha nem szereted a drámát vagy a depressziós cuccokat, akkor nem is ajánlom...
TörlésAz Éhezők Viadala, nekem filmben tetszett... Könyvben már sajna nem fogott meg annyira... :))
Teljesen elfogadom, hogy neked nem lett a szíved csücske és a véleményedet is. Nem is akartam írni, de az a rész, ahol azt írod hogy Hazel egy idegesítő szereplő... Biztos olvastad, de azért emlékeztetlek, hogy rákos volt. Tudod, nem túl derítő úgy élni, hogy bármikor meghalhatsz. Nem kell, hogy átérezd vagy megértsd, de az hogy azt írod, hogy idegesítő... Jesszus...
VálaszTörlésÉs igen, jól írtad, az élet szörnyű, akkor miért ne lehetne erről írni? Nem csinálhatunk úgy, mintha ezek a dolgok nem lennének. Sőt, örülhetsz, hogy a te életed ennél sokkal jobb.
Gondolom a tizes éveid közepén járhatsz, megértem, ha nem szereted a drámát, a túl heves negatív érzelmeket, de egy picit azért belegondolhatsz vagy mit tudom én, tekints a könyvre más szemmel. Csak egy picit :)
Pusz: Ada
Pár percig elgondolkodtam leveleden és visszaemlékeztem a történetre... Még mindig úgyan azok az érzéseim a könyvvel kapcsolatban. Nem tagadom, mai napig Hazel-t idegesítőnek tartom. Akkor egyből én vagyok a gonosz, mert nekem ez a véleményem? :)
TörlésMindenki másképp látja a történetett és másképp értelmezi. Én így láttam és így értelmezem. Próbáltam minden lehetséges szemszögből megfigyelni, átgonfolni, de folyton úgyan ide jutottam.
Valamit kiemelnék "Biztos olvastad, de azért emlékeztetlek, hogy rákos volt. Tudod, nem túl derítő úgy élni, hogy bármikor meghalhatsz." Igen tudom, hogy rákos... Még a föld leggonoszabb emberének sem kívánom azt. De "bármikor meghalhat"? Akkor egy egészséges ember halhatatlan? :D Csak kérdem. Mert tudod, lehet valakinek évtizedek, de lehet csak pár óra, pedig tök egészséges. Rosszkor volt rossz helyen, egy autó, egy leomlott ház, egy gonosz ember végez vele, repülőszerencstlenség vagy épp egy falatka étel akad a torkán, megbotlik.... Sorolhatom. Szerintem csak annyi a külömbség, hogy ő tisztában van azzal, hogy kb. mennyi ideje van még és beteg, szenved. Akkor most, mi is depressziósak vagyunk mert meghalunk? Mert mi is meghalhatunk, ki tudja mikor...
De leginkább az zavart benne, hogy már élve eltemette magát. Nem gondolt még bele, hogy ő jelenleg "ÉL". Persze, abban a helyzetben mindenkinek elveszett volna már a remény, és már semmi értemet sem láttak volna az életben. De... Miért nem lehetne azt a kicsi időt is arra használni, hogy boldogok legyünk? Miért nem lehetne figyelembe venni a körülötünk lévőket és arra gondolni, hogy legalább az ő helyzetüket könnyítsuk meg azzal, hogy próbálunk még az élet legutolsó szikráját megfogni.
És igen belegondoltam, hogy milyen egy átkozott egy helyzet lehet. És mégse tudok másképp nézni a történetre. Talán azért, mert más-más a gondlkodásunk, más helyzetben és körülmények között élünk. :)
Lunea
Őszintén szólva én nem szeretek olvasni és nem is nagyon szoktam. Nagyon ritkán találok olyan könyvet, ami igazán érdekelne vagy lekötne. A Csillagainkban a hiba kivétel, engem borzasztó módon megérintett, elgondolkodtatott, ezért is tartom hihetetlennek, hogy valakivel ez nem történt meg. Nekem a félelem az elfeledéstől nagyon betalált és szerintem a legtöbb ember titkon fél ettől - , mint ahogy Gus is tette. De Hazel, Hazel nem félt, ő nem akart senkinek sem fájdalmat okozni - , így visszagondolva lehet egy kicsit az Alkonyatos Bellára hajaz a mártírsága, de mégsem. Hazel annyival több ezektől a szürke kisegér szereplőktől, hogy azt nem lehet szavakba foglalni.
VálaszTörlésCsak sajnálni tudlak, azért, hogy nem tudtál megszeretni egy ilyen keserédes könyvet. S ha nem szeretted meg, akkor nem is értetted meg igazán, miről is szólt.
Mindenesetre, azt javaslom, hogy később, mikor több élettapasztalatod lesz olvasd ezt el újra és hátha akkor már tudod értékelni John Green szavait..
Bocsánat, ha megbántalak de... MÁR UNOM! Hogy folyton ilyen levelekre kell válaszolnom... Olvad vissza és kb. ugyan azt mondod mint a többiek és én is csak azt mondhatom, hogy nem lehet mindenki egyforma.
TörlésKedvenced volt? Jó neked. Attól még nekem nem kell, hogy az legyen.
És tisztázzuk, értettem miről szólt. Olvastam a sorok között. De engem ez valahogy annyira nem fogott meg. Mindenki más életkörnyezetben él. Számodra nyomot hagy, számomra nem. C'est la vie.
De tudod gondolhatsz bármit, nekem ezek a gondolataim a könyvvel kapcsolatban. És ha már nekem nagy kedvenc valami,attól még elfogadom, ha valakinek nem tetszik. Először te kellene felnőj és rájönni arra, hogy az életben senki sem egyforma, minden vélemény más és a gondolatok is. Attól mert neked csak kevés könyv tetszik, az a te bajod. Nem értem akkor miért is kell automatikusan nekem is kedvencem legyen...