Hadd mondjam el…
Miért kerülik Melindát iskolatársai? S ő miért viselkedik olyan különösen? Alig beszél, egyre inkább magába zárkózik, pedig nagyon is szeretne ismét a közösséghez tartozni.Történhetett valami, de mi és mikor?
Mi okozza a zavart a tizennégy éves lányban s körülötte? Mi oszlathatja el annak a borzalmas nyári bulinak az emlékét, s teheti a helyére az ott történteket?
Ezt meséli el a szerző díjnyertes, több nyelvre lefordított, drámai erejű, ugyanakkor az iróniát sem nélkülöző könyvében.
Véleményünk:
Lala:
Engem ez a könyv megváltoztatott. Bizonyos értelemben másképp látom a világot. Megviselt. Huhh, nem tudom leírni a gondolataimat, pedig itt vannak a nyelvem hegyén. Elgondolkodtam azon, hogy vajon jhány ilyen Melinda élhet ezen a kerekségen, akivel ilyen borzalmas dolog történt. Mert ő tényleg nem tehetett róla. Ott rontott el mindent, hogy becsípett egy kicsit… Az a fickó egy nagyon szemét ember volt, ahogy olvashattuk is, több lánnyal is ezt művelte. Tulajdonképpen ez a könyv lelkileg viselt meg. A lelkemet piszkálgatta egy kicsit, és hálát adta Istennek, hogy nekem nem olyan szülőkkel kell élnem mint Melindának. Mert az is borzalmas, hogy nem vették észre rajta a változást. Most komolyan! Nem látták, hogy a lányuk valamiért megnémult? Hogy érzelmileg valami nincsen rendjén vele? Nem látták, hogy nincsenek barátai? Miért nem beszélgettek el vele? Mert hülyék voltak, és nem látták a fától az erdőt. Azt, hogy a lányukat valaki megsebezte…
Nagyon nem ilyen könyvre számítottam! Sőt azt se gondoltam volna, hogy ennyire meg fog érinteni, hogy így fogok érezni utána... A legjobban az írási stílus tetszett a legjobban. Valami különles volt, ami olyan üdítően hatot. Soha sem olvastam még ilyen felosztású könyvet... De tetszett! :)
A könyv üzenete nagyon mély... És csak a könyv végén derül fény a sok miértre, ami megdöbbentő. Hogy csak egy rossz lépés, egy rossz találkozás és szinte vége az életednek... És a végén, akár egy fa elkezd nőni, újjáéled, talán egy ága már nem él, de mégis új erőre kap, erősebb erőre és él tovább… Igazán nagyszerű! :')
És hogy érdekesebb legyen, csináltunk egymással egy kis interjút a könyvvel, mert egyszerre olvastuk ki. :D
Lunea kérdezz, Lala válaszol:
1.Miért kezdet el olvasni?
Anyukámtól kaptam szülinapomra, és így. Egy kicsit féltem tôle, mert elolvastam a végét, de minden félelmem hiábavalónak bizonyult.
A fôhôsnô egy nagyon érzékeny lánnyá válik azután az ominózus buli után. Viszont én nemértettem, hogy a barátnôi miért utasították el a barátságát, és miért nem hallgatták meg az igazat. Tulajdonképpen Melinda nekem szimpatikus volt a történet során, kedves lány, igaz egy kicsit visszahúzódó, és egy kicsit megértettem Heather-t, hogy nem akar vele barátkozni amiatt, hogy nincs semmihez sem kedve.
3.Voltak helyzetek mikor egyet értettél a főszereplővel?
Igen, voltak helyzetek, amikor egyet értettem vele. Például az ô helyében lehet, hogy én is sebeket okoztam volna a kezemen, és ilyen visszahúzódó lettem volna, de buta dolog volt tôle, hogy egy ilyen komoly esetet nem mondott el a szüleinek.
Bevallom, én még olvastam volna tovább. Kívámcsi letttem volna a folytatàsra. Amúgy elégedett vagyok a befejezéssel. Végre megtudta mindenki az igazat, a bnös pedig elnyerte méltó büntetését.
5.Számodra mi az üzenete a könyvnek?
Azt, hogy soha ne adjuk fel, bármi történjék is. És ilyen helyzetekben pedig nagyon is elkél a felnôttek nem mindig elfogadott segítségére.
Lala kérdez, Lunea válaszol:
1. Hogyhogy belementél abba, hogy közösen olvastuk el pont ezt a könyvet? Miért nem mondtad, hogy nem szeretnéd elolvasni?
Már régebben is tervezgettem a könyv elolvasást, csak egy kis löket kellet , hogy el is olvassam. Igazából egy nagy drámára számítottam ezért nem is nagyon izgattam magam a könyv miatt… :) De mint kiderült, nem is volt ez akkora jaj de szomorú könyv. :D
2. Mi a véleményed Melinda szüleiről?
Melinda szülei teljesen hülyék! Miért nem látták, hogy mi van a lányukkal? Miért nem próbáltak meg segíteni rajta? És mi az, hogy a munka fontosabb, mint a gyerek? Ilyeneknek még létezni se kellene! Ha van egy gyereke akkor avval kellene a legtöbbet foglalkozni, vesszen a munka, bármi, akkor is vele kellet volna törődni. És komolyan! Nem vették észre, hogy baj van? O.o Vakok…
Az olvasás általában nekem tök faarccal történik, kicsit nagyon érzéstelenül. Kevés pillanat volt mikor éreztem, hogy valami megmozdul a lelkemben. Leginkább a könyv vége felé éreztem a mozgást, hogy Harcolj kicsike! vagy éppen Nyögd ki kérlek!! vagy Kicsit több önbizalmat, te… De el kellet mosolyodnom a Valentin nap-i részen. :))
4. Te mit tettél volna a fôhôsnô helyében?
A főhősnő helyében, másnak megkeresem azt az elmebeteget és minden egyes csontját darabokra töröm, még a porcogókat is… :)) Meg kezdjük azzal, hogy alapból nem mentem volna bele ilyesmibe.
A könyv arra ébresztett rá, hogy ha csinálunk egy hülyeséget, egy semmiséget és ezért a barátok elhagynak, figyelembe sem véve az állapotunkat, akkor azok kétszínű hülyék! De arra is ráébresztett, hogy mennyi van a világon, akiknek hiányzik egy segberugás és tényleg neki kell majd álljak nyáron a kick-boxngnak. :D Leginkább arra jöttem rá, ha látok valakit egyedül szomorkodni, akkor történt vele valami, csak fél kimondani, ezért bármilyen is legyen az a személy muszáj felvidítani, kimondatni vele, mert anélkül nem szabadul a démonoktól… És én is ki kell mondjam mindig a fájdalmakat, vagy felemészt legbelül… elpusztíthat…
A könyv mind a kettőnk számára 5 csillag. :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése